A szállítmányozásban használt EUR szabvány raklapnak többféle fajtája létezik, az Európában leggyakrabban használtnak a mérete a következő: 1200x800 milliméter.
Az első pontot a munkában a tervezés jelenti. Ehhez az esetek nagyrészében mérőszalag, papír és ceruza szükséges. Ez után következik az ötletelés, azaz a rajzolgatás.
A következő lépés, hogy a tervet át kell vinni a való világba, azaz a megfelelő számú raklapot meg kell vásárolni. Ezzel még nem tudunk szolgálni a webshopunkban, viszont a szerszámokból komoly a készletünk. És szívesen szakértünk, hogy csak azokat az eszközöket, anyagokat vásárolja meg, amelyek feltétlenül szükségesek.
Fókuszban a raklap
A raklappal történő munka többféle eszközzel történhet. Ami a biztos pontot jelenti – nem csak ebben a ténykedésben – hanem az otthoni famunkákban is: az a dekopírfűrész. Azaz szúrófűrész. Aminek két fő fajtáját különböztetjük meg: az egyiknél az akkumulátorból jön az energia, másik a megszokott, 220-as hálózatról működtethető. Az akkus nagy előnye, hogy szabadabb vele a munka, nem kell a vezetékre ügyelni. És hosszabbítót sem kell használni, ami a kertben nagy előny.
A méretek berajzolását követően neki lehet állni a raklap méretre vágásának. Ha ez megtörtént, akkor jöhet az összeállítás. A rögzítésnél a faragasztó mellett, ott a facsavar, amiből a megfelelő hosszúságú és átmérőjű biztosítja a szilárd kötést. Ennek a behajtásához a legjobb csavarbehajtót használni, amiből igen széles választékot kínálunk.
A munka még nem ért véget, mert a raklapból összerakott kerti bútor vagy virágtartó ekkor még csak a természetes valójában pompázik. Azaz szálkás a felülete, és védelem nélküli, nyers a fa. Ha nem szükséges a csiszolás, és nyers marad a felület, akkor is szerencsés legalább lenolajjal átkenni, vagy a fa óvásában is szerepet játszó lazúr festékkel.
Az ápolást megelőzheti a csiszolás, amely különféle csiszológépekkel történhet.
Kép: unsplash.com